Gerle

 Kicsi gerléim megint itt költenek az orrunk előtt!

:-)

Bár a tavalyi fészek tönkrement, de pont ugyanoda építették az új fészket.

Van 2 tojás!

Jó utat gólyáim!

A szívem szakad meg ilyenkor, de hát ez az élet rendje

és nekem legalább van kiktől búcsúznom,

4 felnőtt gólya és

6 fióka :-)

Makói fiókák

A negyedik a fészekben lapult, aztán kukucskált :-)

Nagyon szépek lettek!

A csőrükről látni, hogy ők fiókák,

rövidebb mint egy felnőtt gólyának

és nem olyan élénk piros

Szépen beálltak, mint ahogy egy búcsú fotóhoz illik :-)

A másik fészeknél Luca mama várt az utca végén! :-)

Itt látni, hogy a fészekhez közel őrzi őket

Luca nagyon szemmel tartott és persze elkelepelgettem vele,

hogy vigyázzon magára

és várom vissza tavasszal Leopoldommal!

Gyengébb idegzetűeknek írom, hogy évekkel ezelőtt leszigetelték a trafót.

A két kis kajlám már szundizott,

vacsora után lehettek.

A tavaszi izgalmak után, mivel Lucáéknál késett az egyik szülő,

nem panaszkodom erre a szezonra.

A mi gólyáink elég jól megúszták a viharokat és

6 fiókát sikeresen felneveltek.

Makó

Hagymácska

Luca

Leopold

köszönöm nektek azt a sok mosolyt :-)

El ne feledjétek a retúr jegyet, visszafelé is szóljon!!! 

Várunk vissza!!!

A mi fiókáink se nem gyűrűsek, se nem jeladósok, 

reménykedni tudunk, hogy talán 3 év múlva a közelbe térnek vissza.

Fiókáim

Makó és Hagymácska

édes picurka fiókái :-)

3 szépség,

nem tudom volt e több,

a nagy esőzések után az is csoda,

hogy ők vannak,

imádom őket, beszélgettem velük :-)

Ez az utcájuk, erre már csak földek vannak.

A fészek oldalán nádas van, vizes terület,

valami csatorna.

Beszélgetünk :-)

A búcsúra a parlagi család is beröppent.

Lucáékhoz nem jutottam el, ott jóval kisebbek a fiókák.

Horgásztó és gólyák

Szombaton megint előkerült a kerékpár,

a közeli horgásztó volt az úti cél.

Egy tőkés réce úszott, hangosan magyarázott :-)

Csend és nyugalom.

Egy magányos csónak várja a horgász gazdáját.

Kezdem érteni, miért is jó a horgász hobbi,

teljes felfrissülés a jó levegőtől, a nyugalomtól :-)

Útmenti virágok,

sajnos a nevüket nem tudom.

Végre eljutottam a másik gólya fészekhez,

azt sem tudtam hazatértek e.

Szép nagyok és már kotlanak a tojásokon.

Jobbra a tekintélyes méretű papa,

balra a mama,

hát nem gyönyörűek :-)

Makó és Hagymácska

csak én nevezem így őket,

 mert Makói úton van a fészek.

Egy fotó a palántákról, 

felfrissülve, naponta locsolva

de még szobafogságon :-)

Fiókák

Madár híradó következik :-)

Gerle családnál megtörtént a második költés is.

Nagy búgásokra lettem figyelmes, rohantam is az ablakba és mit láttam...egyszemkét :-)

Ahogy észleli a szülő hívását, popsiját megemelve remeg a fióka :-) 



A szülő oda is szállt hozzá. 

De nem kapott enni, hívta repülni, vagyis meg kell dolgozni minden falatért.



Ágról ágra repkednek, persze a fióka közben siránkozik, hogy mennyire éhes.

Igen tapasztalt az öreg gerle szülő, sok aranyos fiókát felnevelt a párjával.

Bemutatom a mi gólyáinkat :-)

Luca és Leopold, idén 5 fiókát nevel, tavaly is 5 fiókát sikerült kirepültetniük.

Íme a gyönyörű fiókák. A szülők portyázni voltak.



:-) 



Zöld övezet. 

Utolsó utcában fészkelnek, annak túloldalán pedig ez látható. 



Idei első gerle fiókák

Ember legyen a talpán, aki megkeresi ebben a sűrű ágas bogos fákon, hogy hol költhetnek a gerlék?!

No de Csipike igen éber és nem marad előtte titok :-)

Ott a közepén kell keresgélni :-)

Akkor még csak azt láttam, hogy egyik szülő mindig a fészkén ül...majd etettek...majd jött a 2 napos szélvihar...akkor már nagyobbacskák voltak és lapultak a fészekben, mint nyuszi a fűben.

Hétvégén, kora reggel, úgy fél 10-kor az ablakom előtt meglepi várt :-)

Édes aranyos 2 fióka, itt ültek és ettek egész délelőtt. 



Jöttek a szülők az itatómhoz, búgtak a piciknek, hogy etetés következik.

Erről már írtam régebben, hogy s mint zajlik.

Nagyon szép jól fejlettek és ügyesen bátran repkedtek egyik ágról a másikra.

Délután pedig a fa másik felén sütött a napocska...olyan okos és vigyázó szüleik vannak, hogy szép lassan átcsalogatták őket arra, hogy még pár órát napozzanak és ne árnyékban legyenek. 



A nagy platánfa még csak most zöldül, ősszel viszont ő bírja legtovább.

Az új bogyócskákra repkednek a tengelicek, cinkék, zöldikék és jönnek inni is.

Friss víz várja őket naponta, örömmel látom, hogy elégedettek a kiszolgálással és igen forgalmas a párkányom :-)