Az úgy kezdődött, hogy a tetőre fészkeltek a parlagiak, betömték a lefolyót és az elmúlt nagy esőzések alkalmával nem tudott lefolyni a víz, hanem bezúdult a lépcsőházba, úsztunk.
Közben befészkeltek volna az erkélyekre is, nagyon szemtelenek.
Először köteleket húztam és alufóliát akasztottam rá, hogy elijesszem, ne tudjanak berepülni, de neeem volt nekik akadály, inkább beleakadtak, felborították a virágtartókat, kiborult minden...meg én is kiborultam.
Parlagi galamb űző, a korlát felett kifeszített damil...
tapasztalat: oly szépen berepült felette, hogy ihaj :-)
de a párjának nem sikerült belandolni, pár napja elszoktak az erkélyemről :-)
Szeretett gerlepárom :-)
Miután kivágták az otthonukat a kőrist, aggódtam értük.
Másnap reggel dideregve figyelték az ablakot, én pedig örültem, hogy látom őket.
Minden reggel ízletes magokkal várom őket, kedveskedek nekik, ha már otthontalanok lettek, nehogy elköltözzenek.
Nappal a platánon pihengetnek...
egyik gerle
és a párja
A háztömb mögött csak gerlék és verebek vannak, parlagiak messze elkerülik, lehet hogy valami egyezmény közöttük a terület megosztása.
Ezt azért írom, mert a parlagi sosem jön inni, enni, ők a tömb másik oldalán dorbézolnak.
