Vendéget hívni nem okvetlenül muszáj, erre senki minket rá nem kényszeríthet. De ha már hívunk, akkor fogadjuk igaz magyar vendégszeretettel és igyekezzünk azon, hogy jól érezze magát nálunk.
Díszítsük fel lakásunkat, terítsük meg asztalunkat tőlünk telhetően szépen, ízlésesen s fogadjuk vendégeinket vidám kedvvel, szíves szóval, hogy azt a pár órát, amíg együtt vagyunk, vígan és jókedvűen töltsük el együtt. Hiszen úgyis oly kevés időnk jut manapság szórakozásra, vidámságra.
Ha nagy társaság részére akarunk asztalt teríteni, és elég tágas ebédlőnk van, legjobb U vagy T-alakban asztalt teríteni. Ha ez nem lehetséges és egy hosszú asztalnál nem férnek el a vendégek, akkor terítsünk a nagy asztalon kívül még egy vagy két kisebb asztalt is, vagy terítsünk két szobában, két asztalt. Mindent meg kell próbálnunk, csakhogy a vendégek kényelmesen üljenek, s ne legyenek kénytelenek egymás tányérjába könyökölni.
Az abrosz kifogástalan tiszta legyen, a divat szerint vagy az alkalomnak megfelelően díszítve. Nagyon ünnepélyes alkalomra virág vagy lombfűzérekkel díszítjük az asztalt, alkalom szerint választva hozzá a virágot.
Az asztal közepére elhelyezett nagy, terebélyes virágcsokrot kerülni kell, ellenben minél több kisebb vázában szépen, lazán elrendezett virágot tegyünk föl. Mindig csak egyforma virágot vegyünk, például csak piros rózsát vagy csak fehér krizantént, stb.
Azon kívül, minden teríték elé vagy legalább is a hölgyek terítékéhez vagy a szalvétára, vagy az evőeszközök mellé helyezzünk egy-két szál virágot, ugyanolyant, mint amilyennel az asztalt díszítettük.
A mindennapi porcelánedényt díszes asztalterítésnél lehetőleg ne használjuk, és hiányos felemás tányérokat és evőeszközöket sem. Ha virágos vagy színes készlettel terítünk, akkor minden egyforma legyen, legfeljebb csak a csemegéhez, gyümölcshöz adhatunk másféle tányérokat. A fagylalthoz, parféhoz, kompóthoz természetesen kis üvegtányérokat vagy üvegkelyheket adjunk.
Minden terítékhez egyelőre egy lapos tányért teszünk fel, valamint szükséglet szerint egy vagy több kis tányért a mellékételekhez, salátához stb. A leveses-tányért, levessel megtöltve, csak akkor helyezzük minden vendég elé, ha már valamennyien helyet foglaltak az asztalnál.
A szalvétát a tányértól bal felől tesszük és erre a kenyeret vagy zsemlyét. Kést és villát - lehetőleg két garnitúrát -, a tányér baloldalán, leveseskanalat, kiskanalat, desszertes kést, villát a tányér előtt keresztben helyezzük el.
Ugyancsak a tányér előtt sorban állítjuk fel a különböző poharakat bornak, sörnek, pezsgőnek, ásványvíznek. A borosüvegeket kidugaszolva, csinos üveg- vagy ezüstdugóval ellátva tesszük fel. Szokták a bort kristály- vagy metszett üvegkancsókba is föltenni az asztalra, de ezt a valódi borszakértők helytelen szokásnak tartják.
Arra nagyon ügyeljünk, hogy a bor kifogástalan jó legyen. Nehéz pecsenyebor, vörösbor és könnyű asztali bor, melyet ásványvízzel lehet inni, valamint édes asszubor vagy tokaji asszu az asszonyok számára elengedhetetlen a jó hangulathoz. Ásványvízről is kellő mennyiségben gondoskodjunk, mely jégben hűtve legyen készenlétben, azon kívül, amit az asztalra előzetesen elhelyeztünk.
Tortát, gyümölcsöt, üveg- vagy krómtálon, tálcán szépen elrendezve, szintén előre helyezzünk el az asztalon. Egyáltalán a díszes asztalterítéshez minél több csillogó üveg vagy fém edényt használunk, annál szebb. Kenyérkosár, gyümölcsöstál, tálcák, csillogó üveg és fém cukor- és sótartók és természetesen, kanalak, kések és villák különösen az esti világításnál, pazar fényben tündöklővé teszik az ünnepi asztalt. (Az ilyen csillogás, tündöklés kiváltképpen karácsonykor, eljegyzéses, esküvő, ezüst- és aranylakodalmak alkalmából indokolt.)
Minden tányérba belehelyezünk egy névjegykártyát az illető vendég nevével és az egyik pohárhoz, hozzátámasztjuk a menükártyát is. (Csak családi összejövetelek estén hagyható el ez a ceremónia.)
Ha az asztalterítéssel készen vagyunk, akkor jön az ültetési sorrend nehéz kérdésének elintézése.
Ezzel kapcsolatban annyit jegyzünk meg, hogy nagy ünnepi asztalnál, rendesen középen van az asztalfő, ahol a háziasszony helyet foglal, és szemben vele ül a házigazda. Tőlük jobbra és balra ülnek a legkedvesebb vagy korban legidősebb vendégek. Karácsonyi asztalnál, az asztalfőnél a nagyszülők foglalhatják el a házigazdákat megillető helyet.
Eljegyzésnél, esküvőnél a mátkapárt vagy fiatalpárt illeti meg a főhely, tőlük jobbra és balra a násznagy és násznagyné, az örömszülők és szemben a fiatal párral a koszorús leányok és vőfélyek.
(forrás:http://www.lakberendezes.hu/magazin/mutat.php?id=237)
.jpeg)
