Naponta van nálunk zápor, zivatar...egyik zápor előtt láttam, ahogy a szülő próbálja védeni őket...szépen betessékelte csemetéit a kőrisfa sűrű lombjai közé...egyikük már szótfogadott.
Nagy zuhé volt...a szülő bezavarta a másik fiókát is a kőris védelmébe.
Megjöttek a szülők etetni...búgva vagy burukkolva hívják a fiókákat.
Az elején, ők repültek hozzájuk etetni...sőt ágról ágra mutatták nekik, hogy kell haladni, repkedni, végtelen türelmesek.
Először a párkányomra repülnek inni, már onnan kezdik a búgást. Mindig isznak etetés előtt.
Az egyik fióka, erőt gyűjt a repüléshez.
Ezt a távolságot kell leküzdenie...balra a szülők hívják és várakoznak...jobbra fent van a fióka.
Kezd felbátorodni...az üres begyecske nagy úr...repülni kell.
Nos átrepült...itt már teli begyecskével van...buksiját a szülő farktolla pont eltakarta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése