Muskátlim
Ő pedig Cirmike a kóbor kiscica
még véletlenül sem tudtuk megfogni
és becsapdázni, inkább nem evett :-)
Egyszer csak itt termett, csontsoványan :-(
mögöttünk sűrű bokros rész van, ezt találta biztonságos búvóhelynek.
Az esős idő előtt,
egyik kedves cicamentő társam készített neki házikót,
szalmával jól kibélelte.
Rögtön elfogadta, olyan kis okos tudta hogy ez az övé :-)
A héten már háromszor jöttek ide a kertészek,
szóltam nekik, hogy ne bántsák, mert egy kiscica házikója.
Reggel rohanok etetni, finom puha tápot és szárazat is kap, friss vízzel.
Szépen pislog is rám és hallgat a Cirmike névre, persze csak tisztességes távolságból :-)
Próbáljuk megszoktatni, hogy várja az ételt és
akkor reméljük sikerül becsapdázni.
Ilyen kis zöld övezetbe éldegél.
2 megjegyzés:
Látszik ,hogy szereted és kedveled az állatokat, ahol tudsz, teszel értük...figyeled őket.Remélem beszámolsz a fejleményeről is...
Köszönöm! Persze, írok majd róla! :-)
Megjegyzés küldése