nincsenek velem...
Sziámi cica, tonkinéz faj
17,5 évet élt
Ez a tenyésztés még nagyon erős volt,
16-18 évig éltek.
A mérhetetlen szaporításnak köszönhetően,
betegek és rövid életűek lettek, sajnos.
Muckómackóbarnamackó
kedvenc helyén, fő a kényelem
A nagy vadász...
számtalan gumilabdája volt, szeretett velük focizni
Elkaptalak...hami hami hami...
Szabász tanfolyamon...
egyébként mellette kötni, goblenezni képtelenség volt,
mindig ellopta a fonalakat, cérnákat, ahogy járt a kezem a tűvel,
a kezemet vadászta le, könnyesre nevettük magunkat
Hoppá...ez nem az én kosaram???
Mindig kipróbálta :-)
A meleg radiátorról le sem jött,
néha azt hittem sült macska lesz belőle
Loni kutyám
aki egy szép napon bejött az udvarra és 10 évig el sem ment.
Sosem tudtuk meg honnan menekült, véres sebes volt a háta.
Jó helyre jött, imádtuk!
Nagyon játékos volt, az udvari macskákat nem bántotta,
barátságos volt, viszont kiszúrta ha valaki félt tőle, vicsorgott, de sosem harapott meg senkit.
Épp emiatt csak szájkosárral lehetett sétálni vele, az orvost sem csípte,
jó erősen megfogtuk a nyakörvnél, míg kapta a szurit.
Azt is mondhatnám lelkitársak voltunk, egyszer vitték el nélkülem a rendelőbe,
aztán jött a tello, rohanjak, mert bepréselte magát a kocsi alá :-)
ahogy meglátott, rohant elém, kéz a kézben (pórázon) besétáltunk a rendelőbe,
vele voltam és onnantól kerek volt a világ :-)
Egyidőben veszítettem el őket :-(
azóta nincs állatkám...
talán majd egyszer.
Vera kérésére tettem közzé a fotókat, mert megígértem ;-)
4 megjegyzés:
Látod? már a történet miatt is megérte fel tenni a képeket..köszönöm...Hogy- hogy egyszerre mentek el?
10 éve lesz októberbe, hogy megharapta egy patkány a Mia cicánk lábát, hordtuk orvoshoz, de csak rosszabb lett, és mondta az orvos hogy le kell vágni a lábát...kinti cica volt... én láttam, hogy már a nyelvén is látszott a fertőzés...kértem altassa el... de a mai napig emlékszem milyen zokogás fogott el... a szívemből téptek ki egy darabot... Utána hoztuk a mostani cicát... Következő évben a Vahur lett nagyon beteg ... pont 9 éve....Őtőle is el búcsúztam...., akkor jött Maci...
Akkor megfogadtam, nem engedem a szívemhez közel egyiket sem...Mindketten tudták, nagy bánatom volt, megtettek mindent hogy segítsenek... Most ezek ketten még jobban hozzánk nőttek... sokkal nagyobb szeretett adnak, pedig azt hittem , azt már nem lehet felül überelni..Ott vannak ahol mi, .. Maci nem jöhet a lakásba...
Hálásak tudnak lenni...
Olvastam hogy kézimunkáztál is... szóval elő vele.... szép hetet!
Szívesen! :-)
Úgy egyszerre, hogy időben pár hónap különbséggel. Jaj az nem komoly kézimunka :-), kolléganőm goblenezett és megtanított rá, kivarrtam 2 képet, Apuska készített nekem fakeretet is, könnyebb legyen hímezni. Aztán elmúlt az ihlet, de legalább megpróbáltam azt is :-)
De szép volt a kutyusod :( Az enyém márciusban adta fel a harcot. Szegény nagyon öreg volt már. Nagyon megsirattam, még most is fáj :(
Sajnálom :-(
Megjegyzés küldése