Röviden összefoglalom, mert tudom, hogy többeket érdekel.
Március 27-én 11:50 körül vélhetően Ludmilla jött meg. Az első gólya, aki befeküdt a fészekbe, ezt leginkább a gazdák teszik meg. Az idegenek csak megnézik, kicsit időznek, félve tekintgetnek és elrepülnek.
De Hosszúláb is résen volt - ő aki a szemben lévő fészekben lakik és tavaly is vehemensen védte ezt a fészket - rögötn megnézte a jövevényt. Aminek nem lett jó vége. Ludmilla gyenge nőként nem mer harcolni egy nagy hímmel.
Ennek ellenére többször visszajött és maradt volna, ha Hosszúláb nem zaklatta volna.
Március 31-én 12:17 körül beröppent az én Daliám :-)
Persze Hosszúláb őt is megnézte...kapott is jó nagy taslikat Daliámtól...így valószínűleg tudatosult benne, hogy ez bíz az ő szeretett öreg gólya szomszédja :-)
Aztán április 2.-án eljött az én időm, mikor végre láttam :-)
Azért kételkedve vizsgálgattuk, hogy vajon tényleg a mi gólyánk jött meg.
Tavaly sok idegen látogatta a fészket, sokat elhajtott Hosszúláb. Egy árva gólya sem védte meg a fészket.
Ebből sejtettük, hogy bíz ő, a mi gólyánk. Aki nem adja a házát, várát senkinek!
Az iskolában is nagy izgalommal figyelték az eseményeket. Így tudtuk meg, hogy a kéményen egész délután egy tojó volt, akinek produkálta magát Daliám. Üdvözölte, kelepelt, hajlongott.
Majd 17 óra után beengedte a várába. A tojó rögtön lefeküdt.
Íme ilyen szép párt alkotnak :-)
Fél óra múlva elröppent a tojó. Szerettük volna hinni, hogy Ludmilla. De ő nem ennyire félénk, néha hasonlít rá, néha úgy tűnik, hogy idegenként ijedten viselkedik, mint aki soha nem lakott ebben a fészekben.
Háromszor is elröppent a tojó, Daliám rögtön ment utána és visszahozta :-)
Az éjjelt itt töltötték.
Tegnap nem voltak itt. Mindenki nagyon szomorkodott.
Aztán ma megjöttek, nagy boldogságunkra :-)
Békésen tollászkodtak, védték a fészket, egészen összeszoktak pár nap alatt.
Ma már egyáltalán nem volt félénk a tojó.
Itt teljesen úgy néz ki ,mint Ludmilla. Ludmillának viszont volt egy kecses fejtartása, ahogy a vékony nyakára rásimult a csőre. No, ezt hiányolom, néha felfedezni véltem, hogy talán...
Ma estefelé kétszer repült ki a tojó...Daliám nem ment utána...úgy gondolta, ha kellek neki, majd visszajön...
Vissza is jött :-)
Majd elmentek vacsorázni, megjöttek. A tojó is megbékélt vele, hogy itt éjszakáznak ismét.
Egyszer csak Daliám elkelepelte magát és elröppentek, azóta sem láttuk őket.
Itt a vége...fuss el véle...
Nagyon reméljük, hogy nem ez a vége. Azon izgulunk, hogy a tojást ide tegyék.
A tojónak is lehet fészke, mert csak 1 éjjel voltak itt, a többit nála tölthették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése